Suttog a fenyves, zöld erdő,
Télapó is már eljő.
Csendül a fürge száncsengő,
Véget ér az esztendő.


Tél szele hóval, faggyal jő,
Elkel most a nagykendő.
Libben a tarka nagykendő ,
Húzza-rázza hűsszellő.


Suttog a fenyves, zöld er dő,
Rászitál a hófelhő.
Végire jár az esztendő,
Cseng a fürge száncsengő.

Weöres Sándor: Suttog a fenyves

Hópelyhek lobognak,
pihekönnyű szélben.
Fehér lesz az erdő,
a karácsonyi éjben.

Fenyőfák indulnak,
díszeiket várják.
Köszöntik az embert
és az ég királyát.

Világos az ablak,
arany szemmel néz rád.
Felfénylő örömmel
hullanak a szikrák.

Csillagszóró játszik,
szemek mosolyognak.
Betlehemi éjben
pásztorok dalolnak.

Zsong a téli erdő, nagy a sürgés benne,
messze útra készül a fenyőfák ezre.

Beszórják a felhők őket puha hóval,
madarak díszítik szőlővel, dióval.

Őz és farkas ámul, mint szökik a lombra,
itt is , ott is , egy-egy kerek fejű gomba.

S miközben a gallyak csilingelve ingnak,
mindegyik facsúcsra alászáll egy csillag.

Így indul az erdő ezer fényű fája,
örömet szerezni szerte a világba.

10. oldal / 16