A karácsonyfa története

Értékelés:
(3 értékelés)
Fotó: Daryl Mitchell - Flickr CC Fotó: Daryl Mitchell - Flickr CC

Különböző kultúrákban sokféle ünnepben fontos szerepe van növényeknek. Magyarországon például ilyen népszokás  a májusfa állítás is.

A karácsonyfa állítá szokása azonban a német-germán kultúrából terjedt el világszerte, így mi is tőlük vettük át. A fenyők tisztelete már az ókori germán népeknél fellelhető, akik hittek abban, hogy az örökzöldek távol tartják a téli sötétben felbukkanó alvilági lényeket.

A szokás később keresztény magyarázatot kapott: a  középkori szokás szerint egy fiatal fát vágtak ki, ez az ifjú élet feláldozását jelképezte, hasonlóan Jézushoz, aki szintén fiatalon áldozta fel életét.

A legenda szerint karácsonyfát a ma ismert formájában Luther Márton állította gyermekének. Az első feljegyzés karácsonyfáról Sebastian Brant német írótól származik, Strasbourgból a 15. század végén. Ekkoriban almával, ostyával díszítették.

A gyertyás karácsonyfát elsőként 1660-as évekre emlékezve Lisolette pfalzi grófnő említette 1708-ban írt levelében. Bécsben az első karácsonyfát a Berlinből áttelepült Arnstein bankárcsalád házában állították 1814-ben, ami akkoriban olyan furcsa volt, hogy még a titkosrendőrség is jelentést készített róla.

A karácsonyfa-állítás szokása Magyarországon a 19. században jelent meg, kezdetben főleg a német ajkú városi lakosság körében. Az első „magyar” karácsonyfát valószínűleg Brunszvik Teréz állította Aszódon.

A magyar hagyomány szerint a fát december 24-én állítják, és vízkeresztig áll. Hagyományosan almával, mézes süteménnyel és égő gyertyákkal díszítették. Később az almákat a színes üveggömbök váltották fel, és megjelentek más jellegű díszek is és a csillagszórók. Magyar jellegzetesség a szaloncukor, amit a díszekhez hasonlóan a karácsonyfa ágaira lógatnak.

A kategória további cikkei: « A Karácsony története

Szólj hozzá